Első tulajdonos: Péczeli Szemere Fürdő Rt.
Építés éve: Fürdő: 1895, Szálló és vendéglő: 1896.
Tervező: Francsek Imre építész, főmérnök³
Leírás: Fürdővendéglő és szálló: kétszintes, szabadon álló, villaszerű épület, fedett teraszokkal, 800 főt befogadó nagyteremmel, uszodával és kiszolgáló épületekkel (ld. a történetben)

Átépítések: Francsek Imre tulajdonlása alatt az uszoda medencéje mélyítve lett. Az 1970-es évekig strandként üzemelt, majd betemették. A legendásan szép fürdővendéglő és szálló épületét 1925-ben le kellett bontani.

Történet:A gazdag budapesti és vidéki polgárság egy része nyaranta Pécelre költözött, mert Pécel 1867 óta, a vasútvonal megnyitása óta, könnyen elérhetővé vált, és jó levegője, szép természeti adottságai egyenértékűvé tették a Buda környéki kiránduló és nyaraló helyekkel. Dr. Korányi Frigyes tüdőszanatóriumot is tervezett ide építtetni, és bár ez nem valósult meg, de földjeiket Pekáry Istvánnal együtt felosztották és közel 100 nyaralótelket alakítottak ki, melyeken nagyon hamar szebbnél szebb nyaralók épültek.¹

Szeretném, ha a kedves olvasó egy időutazásban venne részt, és tenne egy sétát Pécel India Nyaraló telepén a szebbnél szebb villák között, vagy megcsodálná a Gödöllői kastély mintájára építtetett Ráday-Kelecsényi kastélyt vagy a pár lépésnyire található Fáy és Pekáry kastélyokat, és látná sétálni a sok Pestről érkező nyaralót, akik Pécelre elsősorban a jó levegő miatt jöttek, de a szórakoztatásukról is gondoskodtak a derék péceli polgárok. Lépten-nyomon kávéház, vendéglő várta a betérni vágyókat. Egy-egy estén nemcsak a cigányzenekar húzta a talpalávalót, de műkedvelő előadásokra is sor került. Pezsgett az élet, esténként benépesültek az utcák, megteltek a kávéházak teraszai, kezdődhetett a táncmulatság, egy jó kártya parti vagy éppen egy biliárdjátszma.  
Mi tehetné még felhőtlenebbé a nyaralók és a derék helybéliek életét? Mi más, mint egy fürdő. Az ötlet a Szemere Casino tagjainak köszönhető feltételezhetően.

Galgóczy Károly 1896-ben írja: a Szemere Casino, mely 1888. febr. 25-én alakult, a Közmívelődési Körből keletkezett, melynek elnöke Dr. Hatala Péter egyetemi tanár volt. Nevét Tankó János elnöksége alatt változtatta Szemere Casino-ra. Saját házat szerzett, új helyiséget építtetett 32 négyszögöles teremmel, ahol társas összejövetelek, lakomák, közmívelődési felolvasások, zene és vallásos estélyek stb. is szoktak tartatni. E ház lett 1895-ben a péczeli református egyház nagyterme, melyet az egyház iskolai célokra 3500 Frt-on megvett. Ezen adásvétel következtében a kör kifizette 3140 Frt adósságát, és 400 Frt-on 8 drb Szemere Fürdő részvényt vett; a nevezett fürdő társaság újonnan épült vendéglőjébe tette által helységeit, s folytatja ma is működését. Elnöke Tankó János; budapesti főreáliskolai tanár, alelnök Jamriska Lajos; titkára György László; pénztárnoka Szabó Albert; gazdája (azaz tulajdonosa /megj. a szerk./) Faragó Lajos.²

Galgóczy így folytatja:  „A  „PÉCZELI SZEMERE FÜRDŐ" részvénytársaság 1895 júniusban kezdett alakulni, Tankó János kezdeményezésére. Julius 13-dikán már megtartotta fürdő-meg­nyitó ünnepségét. Nevét Szemere Pál egykori költőről és írótól vette, aki itt született, itt halt meg, és mint régi péczeli közbirtokos itt lakott s működött a folyó század első felében a magyar irodalom úttörői közt.
,E fürdő tulajdonkép egy uszodával kapcsolt hideg fürdő, a vasúti pá­lyaház közelében, a pályaháztól a községbe vezető főút mellett (ma Baross utca /megj. a szerk./), a Rákos­patak jobb oldalára, ahol a sark réttelekből 1600 ¨-ö1 1700 frt-on vásárol­tatott meg e célra. A fürdő maga Francsek Imre ministerriumi építész fő­mérnök terve szerint és felügyelete alatt épült. Áll egy 30 méter hosszú, 10 méter széles, átlag 1 méter vízmagasságú medenczéből és négy külön für­dőkabinból. Vízét a Rákos-patakból szivattyúi segítségével, veszi s haszná­lat után ismét oda ereszti vissza. A víz iszapfalasítására kavics-szűrő szolgál. A medencze a telek mély fekvése miatt, másfél méter magasan fel­emelt és kívül körül feltöltött, vízhatlan, czementtel épített fal közé, beton fenékre készült. Felépítménye a czement fal felett gerendázott deszka-fala­zatú, zsindely tetőre, középütt emelkedett homlokzattal. Van benne 60 sze­mélyre öltöző fülke, úszómester szoba és pénztárszoba, szükséges mellékhelyiségekkel. Az öltöző fülkék előtt betonozott széles járda vezet el. Az ezt építtető részvénytársaság Nyolcezer forint tőkével, 50 frt-jával 160 részvényre osztva, 50 évre alakult. Elnök: előbb dr. Korányi Frigyes orvos tudor és egyetemi tanár, most pedig báró Prónay Adorján nyug.fő­hadnagy, vezérigazgató: Tankó János. Alakulása óta a részvény-tőke 32 ezer forintra emeltetett fel és elké­szült a társaság emeletes fürdővendéglője is. A társadalmi élet, Péczelen, kivált nyáron át, mikor a nyaralóközönség kin van, elég vidáman és összetartólag folyik. Nyáron át színtársulat is szokott itt tanyázni huzamosabb ideig. Ennek részére színkör van a Járdek kertben s ez előtt ott volt az előadás; most a Szemere-fürdő vendéglőjében épült nagy terem van színpaddal ellátva s ugy berendezve, hogy táncztermi rendeltetésén kívül, színi előadásokra is szolgálhasson. Tánczmulatságok, szavalati és zeneestélyek is szoktak tartatni, a melyeken a fővárosi közönség, sőt a helybéli műkedvelők mellett, fővárosi vendégművészek gyakran vesznek részt. Ezek helyiségéül régebben az India vendéglő, sokkal ritkábban a Járdek kert helyisége és a Közmívelődési Kör terme szokott, ezután valószínűleg főkép a fürdővendéglő fog szolgálni.” ³

 „Egy legalább középrendű, tisztességes és néhány vendégszobával ellátott szálló és vendégfogadó is nagyon hiányzott eddig a községben, amely a tánczmulatságok, bankettek, színészet, társas összejövetelek stb. részére elég nagy teremmel is el lenne látva. E tekintetben a Szemere Részvénytársaság fürdő- és –vendéglő épületével, a mely színpaddal, nagyteremmel s vendégszobákkal is el van látva, érezhető hiányt pótolt.” ⁴

A Szemere Fürdő Részvénytársaság előbb olvasott tisztségviselői feltehetőleg kölcsönökkel járultak hozzá az uszoda és fürdővendéglő építéséhez. Az üzemeltetés kezdetektől a Faragó család kezében volt, főképp Faragó Lajos egyik fiának Faragó Józsefnek tulajdonában, 1906-tól már feleségével, Schlosser Ilonával közösen, valószínűleg a részvények tulajdonjoga is. A földhivatali birtoklap szerint /jellemzően kicsit megkésve az adminisztrálással/ 1895. okt. 1-én kelt az az adásvételi szerződés mely szerint a részvénytársaság megvásárolta a területet a Felső Hosszúrét Dűlőben 1700 forintért. Az 1896. szept. 15-én kiállított községi bizonyítvány alapján kerül feltüntetésre a birtoklapon az 524  négyszögöl területű fürdőépület ill. uszoda és vendéglő.

„A péceli Szemere-Fürdő részv.  társ. uszodája, petroleum-motor és szivattyúteleppel. Úgyszintén összes épületei f. hó 26-án Gödöllőn a kir. járásbíróságnál délelőtt 10 órakor önkéntes árverésen eladatnak, kikiáltási ár 30000 korona, melyen alul az ingatlanok el nem adatnak.” ⁵

Idézzünk fel néhány pillanatot a szálló, vendéglő és az uszoda történetéből.

A Szemere Szálló otthont adott a Casino-n kívül több egyesületnek is. Néhány alkalommal itt gyűltek össze a, többek között, Faragó Lajos alapításával 1896 novemberében létrejött Péceli Iparos Kör tagjai is⁶ , de itt ülésezett a PAC azaz a Péczeli Athlétikai Club vezetősége is. ⁷

Az 1905-ös Péczel hasábjain ezt olvashattuk a Lenkey Faragó Gyula által alapított Szemere Kör mulatságáról: „A „Szemere Pál-Kör” lelkes tagjai folyó hó 15-én a Szemere-Szállók összes termeiben nagyobbszabású mulatságot rendez, melynek programmja: galamblövészet, verseny-vívás, színielőadás. Mint értesültünk, a helyi itelligenczia módfelett érdeklődik a sokat ígérő mulatság programmja iránt. Eme az idén első nagyszabású mulatság nem csak szép anyagi, de erkölcsi sikerrel is kecsegtet.”⁸
A Kör sikeres rendezvényéről olvashatunk a Péczel 1905. júl. 23-i számában. E számban egy hangulatos cikk a péceli fürdőzőlétet Karlsbad légkörével hasonlítja össze /ld. a mellékletben/. ⁹

Modern gázlámpák világítanak az esti félhomályban a Szemere Szálló, Vendéglő és Fürdő kellemes teraszán, a vendégek kipihenik a fürdőzés fáradalmait, közben az Új Idők hasábjain olvasottakat beszélik meg, vagy éppen táncolnak a táncteremben gondtalanul. Egy kedves anekdota szerint Pósa Lajos az Én újságom gyermeklap szerkesztője azon bosszankodott, hogy a finom húslevesben levő csontban nincsen velő. Faragó József nem ismert lehetetlent. A konyhában összetört egy fehérrépát és beletömködte a csontba majd visszaszaladt az eredménnyel. A nagyhírű újságíró megjegyezte ugyan, hogy „Faragó Úr ez nem velő”, de a határozott válaszra „De bizony az kérem” nem reagált már, viszont úgy látszik megbocsátotta ezt a kis incidenst, vagy maga sem volt biztos benne, hogy amit eszik mi is valójában, így továbbra is látogatta a kedves helyet.

1913-14-ben a Szemere Szálló 800 főt befogadó nagytermében filmvetítéseket is tartottak, de a Világháború kitörése miatt a vetítéseket fel kellett függeszteni.¹⁴

A Szálló végnapjairól olvashatunk az 1925-ös Pécel „A régi Pécel életéből - A Hajnal uccaiak” c. cikkének részletében: „A társas összejövetelek legtöbbje, a hangversenyek és színi előadások mindenike az akkor még teljes épségben fennállott (ma már lebontás folytán végképp eltűnt) „Szemere Szálló” nagytermében folyt le. Sokan vannak még ma is, kiknek kedves ifjúkori emlékeik közé tartoznak azok az órák, melyeket ott tölthettek el... a közelmúlt évtizedek egyik legszebb alkotása a „Szemere Szálló” is, melynek 800 ember befogadására s színpaddal ellátott hatalmas terme a legfokozottabb igényeket is kielégíthette ... Ám ennek építésénél –sajnos- végzetes hiba esett, mivelhogy az építési szakértők a mi szakállunkon tanultak meg borotválni. Ugyanis a nagymesterek az építkezésre szolgáló talajt, mely előbb réti föld volt, elmulasztották kellőképp feltölteni, aminek az lett a szomorú következménye, hogy az egyébként szépen megkonstruált hatalmas épület néhány év múlva teljesen átnedvesedett, nagy repedések támadtak rajta, használhatatlanná vált, miért is azt a kulturális mozgalmak pótolhatatlan kárára, bontó csákány alá bocsátani s a földszínéig lebontani kellett.
Pécelnek ehhez fogható hangversenyterme és színpadja sohasem volt és sok idő fog elmúlni addig, míg netáni kedvező körülmények hasonlóhoz segíthetik ismét.¹⁵

Bár a Szálló és fürdővendéglő története örökre befejeződött, a strand tovább üzemelt 1953-ig magántulajdonban, majd az államosítást követően állami tulajdonban egészen a 1970-es évek elejéig. Ma már csak a gondos szemlélő találja meg a medence nyomait…

A strand hangulatáról 1925-ben így tudósít Jamriska Lajos a Pécel folyóirat „A régi Pécel idejéből- A nyaralás boldog ideje” c. cikkében: „A Rákos-patak kellemesen enyhe vizéből táplált uszoda új, az eddiginél is pezsgőbb életet támasztott Pécelen. Délelőttönként a nők és gyermekek, délutánonként a férfinép derült, csengő kacagtató hangja olvadt kedves harmóniában össze, amint úszkálva, fejeseket ugrálva, beszélgetve, dévajkodva az óhajtott társas együttlét kedves hangulatában üdültek…
Ami a régiből megmaradt: az uszoda azonban még ma is áll s a mostani tulajdonos, Faragó Gyula gondos kezelése alatt, a később fúrott artézi kút bősugarú vizéből táplálkozva s pár év óta mindkét nem által közösen használva, élénkségét ma is változatlanul mutatja.
Persze a látogatók között akad néha olyan is, aki ritkábban, évenként egyszer-egyszer, ha szükségét érzi a vízbe való bocsátkozásnak. S akkor is óvatosan megkérdezi:
-Mibe kerül egy fürdőjegy?
-Ötezer koronába. De ha tízet vesz egyszerre húsz százalékkal olcsóbb.
-Hát azért adjon egy darabot, ki tudja élek–e még tíz esztendeig?
Faragó István úszómesternek is akad néha jóízű pasasa a mélyebb vízbe ugrani készülő torzonborz nebulók közül:
-Tudsz–e úszni Te gyerek?
-Hát hogyne tudnék!
-No és hol tanultál?
-Ott, ahol maga - a vízben!
S a kispajtások felharsanó egészséges kacaja a gondtalan régi nyaralás boldog óráit hozza ismét emlékezetünkbe.” ¹⁶

Összeállította: Valentné Albert Éva

Források:

A megjelölt forrásokon kívül felhasználásra kerültek családi iratok Albert József (Faragó József unokája) gyűjteményéből, valamint Albertné Faragó Emma és Dr. Koren Ferencné Faragó Ilona (Faragó József leányai) és Albert József által elmondottak.

¹Galgóczy Károly:  Péczel község leírása, régi és újkori ismertetése. Budapest, Engelmann Ny.  1896. 24. old.

²Galgóczy Károly:  Péczel község leírása, régi és újkori ismertetése. Budapest, Engelmann Ny.  1896. 80. old.

³Galgóczy Károly:  Péczel község leírása, régi és újkori ismertetése. Budapest, Engelmann Ny.  1896. 80.-82. old.

⁴Galgóczy Károly:  Péczel község leírása, régi és újkori ismertetése. Budapest, Engelmann Ny.  1896. 98. old.

⁵Varga Mihály: Pécel története a régi időktől 1945-ig. A könyvet gondozta, sajtó alá rendezte: Rigó Zoltán, a Honismereti Kör elnöke. Pécel, Nagycsaládosok Országos Egyesülete péceli csoportjának kiadása. 2000. 127. old. („Péczel’ 1904. júl. 24. I. évf. 8. sz. 8. old. utolsó bek.)

⁶Pest Megyei Levéltár: Péceli Iparos Kör iratai. Jelzet: X.  62. 1. doboz. 1-4. f.

⁷Varga Mihály: Pécel története a régi időktől 1945-ig. A könyvet gondozta, sajtó alá rendezte: Rigó Zoltán, a Honismereti Kör elnöke. Pécel, Nagycsaládosok Országos Egyesülete péceli csoportjának kiadása. 2000. 193. old.

⁸Péczel: társadalmi hetilap. Patai Samu, Irsai Adolf 1905. II. évf. 2. szám 1905. júl. 2. 5. old.

⁹Péczel: társadalmi hetilap. Patai Samu, Irsai Adolf 1905. II. évf. 5. szám 1905. júl. 23. 1-5. old.

¹⁰Péczel: társadalmi hetilap. Patai Samu, Irsai Adolf 1905. II. évf. 6. szám. 1905. júl. 30. 4. old.

¹¹Péczel: társadalmi hetilap. Patai Samu, Irsai Adolf 1905. II. évf. 8. szám 1905. aug. 13. 5-6. old.

¹²Péczel: társadalmi hetilap. Patai Samu, Irsai Adolf  1905. II. évf. 10. szám 1905. aug. 27. 6. old.

¹³Péczel: társadalmi hetilap. Patai Samu, Irsai Adolf  1906. III. évf. 6. szám  1906. aug. 12. 6. old.

¹⁴Varga Mihály: Pécel története a régi időktől 1945-ig. A könyvet gondozta, sajtó alá rendezte: Rigó Zoltán, a Honismereti Kör elnöke. Pécel, Nagycsaládosok Országos Egyesülete péceli csoportjának kiadása. 2000. 207. old.

¹⁵ Pécel: kulturális, társadalmi és közgazdasági havi folyóirat a Péceli Iskolánkívüli Népművelési Bizottság szerkesztésében. Pécel II. évf. 14. szám. 1925. júl. 15. 6-7. old.

¹⁶Pécel: kulturális, társadalmi és közgazdasági havi folyóirat a Péceli Iskolánkívüli Népművelési Bizottság szerkesztésében. II. évf. 17.-18. szám. 1925. aug. 16. 17-19. old.

Melléklet PDF formátumban